A Rab Gólya Lyrics & Chords By Dalriada

Árva gólya áll magában,
egy teleknek a lábjában.
Felrepûlne, messze szállna,
messze messze, tengerekre,
csakhogy el van metszve szárnya.

Tûnõdik, féllábon állván,
el-elúnja egyik lábán,
váltogatja, cserélgeti.
Abban áll a múlatsága,
ha beléun, újrakezdi.

Szárnya mellé dugta orrát,
messze nézne, de ha nem lát!
Négy kerités, négy magas fal:
jaj, mi haszna!
Bár akarna, kõfalon nem látni átal.

Még az égre fölnézhetne,
Arra sincsen semmi kedve:
Szabad gólyák szállnak ottan
Jobb hazába;
De hiába!
Ott maradt õ, elhagyottan.

Várja, várja, mindig várja,
hogy kinõ majd csonka szárnya.
S felrepûl a magas égig,
Hol a pálya nincs elzárva,
’s a szabadság honja kéklik.

Õszi képet ölt a határ,
nincsen rajta gólyamadár.
Egy van már csak: õ, az árva,
mint az a rab, ki nem szabad,
keskeny ketrecébe zárva.

Még a darvak hátra vannak,
mennek õk is, most akarnak:
nem nézi, csak hallja õket.
Mert tudja jól, ott fenn mi szól,
ismeri a költözõket.

Megkisérté egyszer-kétszer:
nem bírná-e szárnya még fel;
hej, dehogynem bírná szárnya,
csak ne volna hosszu tolla
oly kegyetlen megkuszálva!

Árva madár, gólya madár,
sohse nõ ki tollad, ne várd,
soha többé, fagyos télig;
mert, ha épen nõ is szépen:
rossz emberek elmetélik!