Munkásélet Lyrics & Chords By Edda Művek

Hatvannégy évesen
Maga elé mered
Balfülével hallgat
A jobb sajnos süket.
Megpróbál elképzelni
És halkan motyog
A nevem Kovács István
És vak vagyok.

Híd.:
Voltam szegény paraszt
Voltam szegény munkás.
Gyakran voltam éhes
De csak mentem tovább.
Sztálinvárosban már
Majdnem sikerült,
De aztán a szerencse
Valahogy elkerült.

Ref.:
Munkásélet
Így kétezer felé
Munkás élet
Nem így képzeltem én
Munkásélet
Már nem is lázadok
Hisz csak egy elfelejtett
Vak munkás vagyok.

Nem lát már semmit
Kiszolgáltatott
Asszonya nélkül
Lehet már rég halott
A múltkorában sajnos
Rosszul léphetett
A combja eltört
Szegény, mit szenvedhetett.

Gyanakvó arca ma
Nem lát borotvát
Nadrágja kék színű
És barna a kabát
Őt nem zavarja
Az asszonya figyel
Inget vált rajta
Mindenre Ő ügyel.

Mutatja reszketve
Hogy van kitüntetés
Van oklevél is
És ez itt a végzés
Az áll benne kőkeményen
Hogy (még) nem elég beteg
Nem jár a (kor) kedvezmény
Meg is dögölhetek.